2.blog
A nagy utazás
Az első feladatot, a repülőtérre való kijutást mindhárman sikerként éltük meg, pedig igazán sikeresnek csak Frankfurtban érezhettük magunkat!
Na, de lassan haladok a meséléssel. Nekem életem első repülése volt, így minden először történt velem, csuda jó érzés ez! De mintha mindent tudtam volna! Simán becsekkoltunk, beszálltunk. A repülés nagyon nagy élmény volt, ahogy elhagytuk a földet és egyre kisebbek lettek az épületek, és a „felhők felett mindig kék az ég”! Soha nem láttam még ennyiféle kék színt, a kék 60 árnyalatát!
A Frankfurti reptér hatalmas, ezt tudtuk előre. A kijáratot, a csomagjainkat azonnal megtaláltuk. De a Strasbourgba induló buszhoz nem volt egyszerű eljutni. Sehol egy útbaigazító tábla! Imre vette át az irányítást, nagy csodálkozásunkra a buszra szóló beszállókártyát is kinyomtatta és valamilyen nyelven még útbaigazítást is kért és kapott. Amikor már mindent „tudtunk” és haladtunk a reptéren 5, azaz öt kilométert, akkor megjelentek az eligazító táblák is!
A buszozás 2 órája hamar eltelt. Rendezett nagyméretű kertek mellett haladtunk hosszan, ahol már előkészítették a földet, ültettek, öntözték, fóliával takarták a kikelő növényeket, szóval serényen dolgoztak szombat délután is.
Kedves fogadtatásban volt részünk, Lea és Maxime várt minket, szép, lassú, angol beszédüket jól megértettük. A lakásunk a belváros szívében van, igazi „Petite France”-élmény, olyannyira, hogy pl: régi a bútorainkat a házigazda nagypapája készítette.
Miután egyet szusszantunk, mi azonnal megtanultuk, hogy „sante” Lea és Maxim pedig, hogy „egészségedre”!
2015. március 28.
Magdi
