Mivel az első héten nem igazán volt internetünk, így nem tudtam naponta jelentkezni, így a napi tapasztalások helyett most címszavakban foglalom össze, milyen benyomásokat tett rám ez a hét.
Strasbourg, a város:
Szemmel láthatóan olajozottan, nyugodtan és megbízhatóan működik. A tömegközlekedése jól szervezett, tiszta és rendszerint másodpercre pontos. Villamossal bárhová el lehet jutni könnyedén. A város egyik végéből a másikba 40 perc alatt oda lehet érni. A buszokra ugyanez a jellemző. Az emberek kedvesek, segítőkészek és nyugodtak. Szemet gyönyörködtető az a sokszínűség ami körülvesz. A világ szinte minden tájáról élnek itt emberek. A kultúrák, vallások és szokások keverednek itt. Igazi multikulti, a szó legjobb értelmében.
A bagett:
Elképesztő, imádni való, kihagyhatatlan, fenséges. És az a mennyiség, amit megeszek belőle, kétségtelenül hizlaló is! De képtelen vagyok a pékségeknek ellenállni.
Az iskolák:
Először is, nagyon sok van belőle. Nagyon jól felszereltek, szép nagy terekkel és udvarokkal. Sok gyerekkel, és szigorú tanárokkal. Igen, ez engem is nagyon meglepett, de hihetetlen rendet tartanak a tanárok. A fegyelemre itt nem lehet panasz. Szünetben a gyerekek az udvaron játszanak, kergetőznek, hangoskodnak, fociznak nem kis zajt keltve maguk körül, de mikor becsengetnek ( igazán egy kis kellemes dallammal, nem valódi csengetéssel), akkor vége lesz a korábbi hangoskodásnak és nagyon csendben felsorakoznak az osztályteremnél várva a tanárt. És az órán is ilyen csendben maradnak többnyire. Ha mégsem, akkor a tanerő igen hangosan és határozottan szól rá a vétkesre. Valójában nem erre számítottam. De mindezek ellenére a gyerekek nagyon nyitottak és kedvesek. Mindenhol nagy szeretettel fogadtak minket. Persze az osztályok is olyan színesek, mint maga a város. Szinte minden gyerek más és más népcsoporthoz tartozik. De jó látni, hogy mennyire együttműködőek és szeretettel telik egymás iránt. Jó lenne, ha ezt sosem nőnék ki és felnőttként is így tudnának majd egymással bánni.
A vendéglátóink:
Helyes, kedves emberek. Nem kerekítenek nagy feneket a dolgoknak. Természetesen és közvetlenül közelítenek hozzánk. Már a második napon úgy érezhettük magunkat, mintha mindig közöttünk lettünk volna. Nem érzi magát vendégnek az ember. Lea, aki ezért a projektért felel aminek keretében itt vagyunk, nagyon kedves fiatal lány. Mindent el tud intézni, és igyekszik jól gondoskodni rólunk. De a legjobb, hogy nincs túl gondoskodva semmi. Ettől nem érezzük magunkat soha kényelmetlenül, vagy feszengőn. Valahogy nekünk is természetes, hogy itt vagyunk! Pedig...:-)))
Mára ennyi!
Béla
