Budapest felé
0, nap
Az utazásra, a lelki hangolódásom, március 20-án, a Mus-e találkozón elkezdődött. Jó volt megismerkedni a társaimmal, akikkel 3 hetet együtt fogunk tölteni Strassbourgban. Különleges meglepetésben is volt részünk. Kertész Zsuzsa, gyerekkorom, de inkább fiatalkorom, kedvenc tv-bemondónője, aki Tímár Andor édesanyja, pszichológusi minőségben volt jelen, és azonnal rajzoltatott velünk. Ez egy teszt volt. Néhány vonalas rajzainkból, firkálásainkból, a vesénkbe látott. Pillanatok alatt megismert és összeismerkedtetett bennünket. Jó csapat leszünk! Mások az erősségeink, ez külön szerencse, de a legfontosabb dolgokról egyformán vélekedünk. Hárman ugyan, több mint 150 évesek vagyunk, de tele energiával, az új iránti vágyakozással.
Természetesen megterveztük, megszerveztük, felírtuk, kicseréltük, jegyzeteltünk, praktikus tanácsokkal elláttuk…és elköszöntünk.
Aztán egy kis „vissza a hétköznapokba” program.
Eseménydús hetem volt. 50 éves iskolaköszöntő ünnepség, (meg előtte a készülődés!!!). Sok régi kollégával találkoztunk, olyan régi filmekből, vagy saját, gyerekkori élményből ismert, friss, tiszta szívű, nyugdíjas pedagógussal, akik 50 évvel ezelőtt az iskolánk megnyitásakor is jelen voltak. Hatalmas érzelmi hullámokat éltünk meg. Sok-sok megható, könnyes, aztán felemelő, szeretetteljes pillanatot, vagy éppen harsogó nevetéseket egy-egy régi fotó láttán.
Egy pedagógusminősítés is megtörtént csütörtökig. Még ez is katartikus volt, egy kolléga bizonyította be a „világnak”, hogy Pedagógus, és nem is akármilyen!
Na, de onnantól! Készítem a szívem, lelkem, a sok élmény befogadására!
Brigi, tájékoztató leveleiben, mindig így írt az utazásunkról: a”nagy kaland”- most már tudom: az lesz!
Amikor felszálltam a vonatra, írtam egy sms-t Szandrának és Imrének:
„ Az én kalandom elkezdődött, elindultam, írom az első blogot. ;)”
Hát itt van.
2015. március 27.
Magdi
