Vasárnap reggeli indulás.
Délelőtt 10 órai tervezéssel. Az ember ugye mindig mindent eltervez, hogy biztonságban érezhesse magát. Mintha attól, hogy percről - percre kitaláljuk előre, minek kellene történnie, attól az úgy is történne. Hajlamosak vagyunk kifelejteni ebből a tervezésből magát az életet. Pedig az a legfontosabb.
Szóval elérkezett a 10 óra. Indulás. Attila feje hirtelen elfehéredik. Az autó papírjai! Biztosítás, kötelező biztosítás, befizetett csekk. Na ezek maradtak Miskolcon! Mi legyen? Valahogy nem érezhettem át a pillanat fontosságát, mert egy cseppet sem lettem ideges. Inkább csak mosolyogtam, gondoltam ennyi humor belefér az élettől. Aztán némi telefonálgatás, ötletelés következett. Problémamegoldás No 1.: beszkennelik az iratokat Miskolcon és átküldik emailon, hogy ha valaki nagyon akarja látni őket az úton, akkor meg tudjuk mutatni. Így érkeztünk el a déli harangszóhoz. Vettünk még két üveg Tokaji Aszút és két kisebb rúd Pick szalámit ajándékba a vendéglátóknak és végre elindultunk az előttünk álló ezer kilométeres útnak.
Az út szaladt a kerekeink alatt, szebbnél szebb tájak váltották egymást. Minden a maga természetességében zajlott. Végig beszélgettünk, azzal az izgalommal vegyes félelemmel, ami ebben a helyzetben érthető. Egy kis kávé itt, egy kis hal evés ott, egy cigaretta itt, egy szomjoltó ott. Pörögtek a kilométerek, Így érkeztünk el Regensburgig, ahol már várt minket a lefoglalt szállodai szoba. Kis felfrissítés után bementünk a városközpontba. Végtelenül kedves és szép arcát mutatta a város, esti fényeibe öltözve. Kellemes érzés volt sétálgatni és fotózgatni. Önkéntelenül is ilyenkor az ember beleképzeli magát a városba és elmélkedik, tudna e itt élni? Maradjunk annyiban, Igen.
Reggel indulás tovább. Újabb gyönyörű tájak, egyre távolodunk otthonról. Délután kettőkor érkeztünk meg Strasbourgba. Kis keresgélés és telefonálás után megtaláljuk a Courant d'ART irodáját, ahol végtelenül kedves vendéglátóink már vártak ránk.
Folytatás este.....
