muveszetineveles

Workshop az intimitásról.

Cathy Dorn egy igazi táncpedagógus.
Múlt hét csütörtökön hivatalosak voltunk egy olyan iskolába ami kivételesen nem a külvárosban található. Már ez is érdekesnek számított hiszen eddig kizárólag olyan oktatási intézményekbe látogattunk, amik a peremkerületek lakótelepein találhatók.
A gyermekek összetétele sem volt olyan vegyes, de ez bizonnyal már szociológiai téma amelybe itt és most nem mennék bele.
Rendezettségében, az osztálytermek kialakításában, fegyelmezettségében ugyanazzal találkoztunk mint eddigi látogatásaink során, ami más volt az az oktató személye.
A Hölgy aki a órát vezette már megjelenésében is eltért az eddigi művésztanároktól.
Kora, kifinomult elegáns öltözködése, mozgása, gesztusai, hanghordozása, mind arról árulkodott, hogy egy letisztult nagy tapasztalattal rendelkező asszony óráján veszünk részt. Nem volt kérdés számomra, hogy egy komoly táncos pálya áll mögötte.
Ez a szakmámhoz tartozik. Mozgásukról ismerem fel az embereket.  
Olyan ez mint mikor régen az ember az Andrássy úton a Jókai-tértől ment az Opera felé pontosan tudta kik azok a fiatal emberek akik az akkor még Balett-Intézetből jönnek.
Az órán a  gyermekek hozzáállása is eltért az eddig látottaktól. Koncentráltabbak, pontosabbak és fegyelmezés nélkül is intenzívebben vettek részt a gyakorlatokon.
Azt gondolom a tisztelet kiérdemlése sosem jár "alanyi jogon" senkinek.
Hogy ki vagyok, mit tettem eddig, milyen alkotások, módszerek, pedagógiai rendszer áll mögöttem az csak  lehetősége annak, hogy ismételten- feltéve ha van elég felelősségem az oktatás iránt- átadjam mind azt a tudást, amit az évek során magamba gyűjtöttem és felkeltsem az érdeklődést  a művészet valamelyik ága iránt.
Kíváncsian vártam, mit, hogyan tanít.A hangsúlyaira, mozdulataira, gesztusaira koncentráltam, abból próbáltam megfejteni mi is az adott feladat.
Nagyszerű zenéket használ.
Azt gondolná az ember, hogy a klasszikus zene az amivel dolgozik, de itt is kellemes csalódás ért. Kortárs francia szerzők műveit használja, nemegyszer elektronikus zenét. Nem a ma a gyerekek körében divatos tucc-tucc zenét persze. Nem öncélú, nem akarja a zenén keresztül a gyermekek figyelmét a gyakorlatokra irányítani. Sokkal inkább bemutat felhívja a figyelmet.
Nem gondolom, hogy ez a korosztály gyakran találkozik az órákon kívül hasonló stílusú muzsikával.
Nagyszerűen tanít tárgyhasználatot.
Szék, asztal, bármi ami egy teremben található ügyesen "kezelteti".
Kérdez és magyaráz. Felhívja a figyelmet a lehetőségekre, inspirál ezáltal.
Megtisztelő volt, hogy az óra bizonyos részében felkért, dolgozzam én is a tanulókkal.
Nagyon élveztem az óráját, néha egy otthoni tánckurzus részvevője ként éltem meg a helyzetet.
Pár napra rá kaptam egy mailt a Curant d' ART-tól amiben jelezték, hogy Cathy szeretné ha a következő órát én vezetném.
A témát is meg adta.
Intimitás.
Jaj.
Tudni kell, hogy az itteni iskolákban többször felhívták a figyelmünket, hogy az oktatóknak nem szabad érinteniük a gyermekeket, fotózni sem volt szabad.
Intimitás.
Okozott némi fejtörést.
Gyermekek és az intimitás.
Mire gondolhatott?
Vagyis inkább arra kíváncsi, hogy én hogy oldom meg?
Rossz beidegződés, de az intimitást olyan felnőtt dolognak képzelem.
Mi az a közeg, helyzet ahol másként beszélhetünk az intimitásról mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Sok van!
Alaphelyzetnek a liftet gondoltam
Akarva akaratlanul kerülünk a mindennapjainkban intimnek nevezhető helyzetbe, mondjuk egy bérház tizedik emeletéről lefelé jövet. Feltéve ha működik a lift és ha nem vagyunk megrögzött sportmániásak.
Vagy egy bevásárló központ liftjében, de megannyi hasonló helyen, amikor ezzel az eszközzel közlekedünk.
Ismeretlen emberekkel bezárva.
Csendesebben beszélgetünk, vagy hirtelen nem folytatjuk a megkezdett mondatot, gyanakodva, bizalmatlanul nézünk a már bent levőkre vagy a velünk együtt beszállókra. Érezzük az illatát? Megannyi lehetőség.
Kicsit félve érkeztem az órára.
A gyermekek mint mindig nagyon nyitottak, érdeklődőek voltak.
Izgatta őket a téma.
Több öt fős csoportra osztottuk a jelenlevő tanulókat, elmagyaráztam a feladatot / volt tolmácsunk! / beszéltem lehetőségekről, kértem hogy hozzanak szituációkat az életükből, vagy találják ki a lehetséges variációkat. Az improvizációra nevelést, amúgy is hiányolom az itteni művészeti oktatásból.
Végig sem akarták hallgatni már kezdtek is volna hozzá!
De, amíg az egyik csoport dolgozott a többiek is részesei legyenek a feladatnak azt kértem tőlük, hogy a tenyerük bedörzsölésével jelezzék mikor megy a lift és tapsoljanak amikor hirtelen megáll. Ilyenkor természetesen nem nyílt ki az ajtó, kezelni kellett a helyzetet a bent lévőknek.
Nagyon kreatív jó megoldásokat láthattunk.
Tele voltak izgalmas ötletekkel.
Cathy a gyakorlatok után elemzett.
Beszéltünk, vitatkoztunk, érveltünk, és megértettünk.
Olyan volt mint egy színházi próba.
És én azt nagyon szeretem,...... és már ezt is.

Attila