A húsvétot még egyikünk sem töltötte távol a családjától, de az itteni ünnepet is meg akartuk teljes élményként élni.
Szandrával nagycsütörtökön a katedrálisban voltunk ünnepi misén. A gyerekkórus éneke, az orgona bús hangja, az ezer éves templomcsoda könnyekig meghatott bennünket.
Este egy jazz kocsmába tévedtünk be, ahol rengeteg fiatal még állva is hallgatta a vituóz gitár, harmonika és dobszólókat.Fantasztikus örömzenélés volt! Hazafelé, útközben még egy élőzenés pubra lettünk figyelmesek. Ez már egy igényes, elegáns hely volt. Itt is jazz szólt. Az tette érdekessé, hogy a vendégek zenéltek. Bizonyára ismerték egymást, mert ha felállt valaki a zongorától, vagy gitártól, azonnal egy másik nagyon tehetséges fiatal vette át a helyét. Nem volt megbeszélve semmi, ha kellett, több számon át várták mikor kerülhetnek sorra. No, ez sem volt akármi!
Nagypénteken, bőjtös napot tartottunk, az esős szürke délutánon, fázósan sétálgattunk a városban.
Nagyszombaton biciklit béreltünk és átkerekeztünk Németországba. Végre szép idő volt. Hűvös, de napsütéses. Végig kerékpárúton haladtunk a belvárostól a külvárosig, majd a városon kívül is, végül át a Rhein folyón. Csodás kirándulóközpontba érkeztünk. Az Európa híd közepén egy kis teraszt építettek ki. Egyik lábunk Franciaországban, a másik Németországban! 
A pihenőhelyen, húsvét lévén, a két országból érkező családok találkoztak. A hídon csak gyalogosok és kerékpárosok közlekedhetnek, ettől igazi randevúhely. Havas, német hegycsúcsokat láttunk a távolban, a parkban pedig tavaszi virágágyások pompáztak százféle színben. Sétáltak az emberek, beszélgettek, élvezték a napsütést. Eszembe jutott, hogy én mit szoktam csinálni otthon, nagyszombaton. Sonkafőzés, tojásfestés, három- négyféle sütemény, a húsok meg egyebek előkészítve másnapra. Ja, a tavaszi nagytakarítás már megvolt. Jó ez, én szeretem, de tetszett, hogy másképp is lehet!
Húsvét vasárnap a múzeumokat jártuk. Előtte még reggel sonka tojás, ahogy illik. A Musée Alsacienben órákat töltöttünk. Nagyon élveztük a régi Elzász hangulatát, népi kultúráját. A Historique múzeumban a gyerekkorunk történelem órái elevenedtek meg. Különleges érzés lett úrrá rajtunk, a tankönyveink lapjai itt valóságos események voltak.
Hétfő reggel Imi meglocsolt minket. Meglepetésünkre,régi, számunkra ismeretlen locsolóversekkel állt elő. Így bizonyára nem hervadunk el! Esős, hideg nap volt, de késő délután a Katedrális előtti téren Imi utca-zenélt. Francia, angol és magyar dalokból állt a műsora. Gitározott, szájharmonikázott, furulyázott. A rossz idő ellenére sokan megálltak, lelkesen hallgatták és elismerően tapsoltak. Még pár euro is került a gitártokba.
Jó volt így tölteni az ünnepeket. Azt hiszem mindhármunknak felejthetetlen élmény marad ez a francia húsvét.
